A Cassia gens egy előkelő római nemzetség volt a köztársasági időkben. Egyetlen patriciusi rangú tagja ismeretes, a többi Cassius már plebeius volt. Feltehetően az történhetett, hogy a legelső földtörvényjavaslattal előálló, Kr. e. 502-ben consulként fungáló Spurius Cassius Viscellinus meggyilkolását követően a nemzetség kilépett a patríciusok közül, vagy kizárták őket. Később a nemzetség az egyik legelőkelőbbnek számított, és mind a köztársasági, mind a császárkori időkben jelentős szerepet játszottak tagjai.
A Cassiusok közül a legismertebb család a Longinusoké, ám emellett még az alábbi mellékneveket viselték: Hemina, Parmensis, Ravilla, Sabaco, Varus és Viscellinus.